~Valaki voltál a szememben, helyed volt a szívemben, de akit most látok, az már nem te vagy. vedd már észre magad, mert én többé nem szólok rád, csak mosolyogva megyek tovább
~Szeretem azokat az embereket, akik meg tudnak nevettetni még akkor is, mikor nem akarok mosolyogni
~Megállunk egy pillanatra, amikor érezzük, hogy a fájdalom elmúlhat. Visszanézünk, és látjuk azokat az emlékeket, amiket már rég feledni akartunk. Csak a hangokat akarjuk újra hallani. Változik az élet és én is változom vele együtt. Nem tudok megbocsátani, el kell, felejtsek mindent. És hogy milyen leszek a jövőben? Jobb akarok lenni, mint voltam.
~Furcsa dolog hazaérkezni. Minden ugyanúgy néz ki. Ugyanolyan az illata. Ugyanúgy érzel. Rájössz, hogy az egyetlen dolog, ami változott, az te magad vagy.
~ Néha szeretlek, néha utállak..néha gyűlöllek, néha kívánlak,néha sírok, azért amit tettél..néha nevetek azon,mit vesztettél..
~Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz. Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet. Egy pont ahol kiborulsz. Egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen. Egy pont, ahol már nem agyalsz. Egy pont, ahol erősnek kell lenned, és egy másik, ahol elgyengülhetsz. Egy pont, ahol az extázis kezdődik. Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükség van, és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz. Mindig van egy pont..
~Néhány ember úgy gondolja, hogy csendes vagyok. Talán azért, mert nem ismernek eléggé vagy, mert nem vesztegetem a lélegzetem azokra, akik idegesítenek.
~Mikor utoljára láttalak, csillogtál, úgy fájt, hogy nem vagy az enyém, most már csak az fáj, hogy mennyire nem fáj semmi..
~Egyszer mindennek vége és úgy emlékszel majd rám, mint egy szép mesére
~Ha legközelebb látlak, már nem figyelek rád, nem fordulok utánad, csak megyek tovább
~Az igazi ok, hogy azért vagyok túl rajtad, mert most látom csak, hogy milyen is vagy valójában!
~Szeretni könnyű, de feledni nehéz, a szív a múltba ezerszer visszanéz, lehet, hogy könnyen, nevetve búcsúzunk, de nehéz lesz majd, ha újra találkozunk..
~A mi sorsunknak is vége lett, mond ki te is bátran, ég veled!
~Egyszer, ha ráérsz, meséld el milyen volt mellettem..hazudd, hogy kurva jó, hogy kellettem..
~Szomorú tud lenni, amikor változnak az idők. Amikor elsétálsz valaki mellett, akivel régen órákig tudtál beszélni, most pedig még csak rád sem néz...
~Idővel rájössz majd arra, hogy annak ellenére, hogy boldog vagy azokkal, akik körülötted vannak, mégis rettenetesen hiányoznak neked azok, akik tegnap még veled voltak, és most már elmentek, nincsenek.
~Elképzelem, hogy ott állsz tőlem pár méterre és csak engem nézel, elindulsz felém, oda lépsz, elém szemembe nézel, átkarolod a derekamat és megcsókolsz. Tudom, hogy nem lenne szabad rólad álmodoznom, mert ha megint csak át vágsz, még nagyobbat fogok koppanni. Félek, hogy te, amiket mondasz, nem gondolod olyan komolyan, mint ahogy én..
~Elmentél, már rég elmentél, most már mással vagy. Én is mással vagyok. De a szívem egy darabja még össze van törve. De már nem fáj, mert ezt a darabot elvitted magaddal, és örökké nálad lesz. Már csak a hiányát érzem. A hiányod, mert örökké hiányozni fogsz. És bár már nem vagyok szerelmes, mégis szeretlek, jobban, mint egy barátot, és azt hiszem, ez már nem fog változni. Amikor eszembe jutsz, nem akarom, de könnybe lábad a szemem. Ilyenkor egy éjszakán át sírdogálok, az emlékekre gondolva. Eszembe jut egy illat, egy tekintet, érintés, vagy néhány szó. Vannak dalok, helyek, filmek, amikről csak te jutsz eszembe. Megtanítottál szeretni, te voltál az első szerelmem, de az első szerelem mindig véget ér. Lehet nem kellett volna véget érnie, de mégse adtam utolsó esélyt, és talán ennek így kellett lennie. Boldog tudok már lenni, mert tudom, hogy te az vagy, valahol máshol, valaki mással, de boldog vagy, ezért én is!
~Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem, hanem, hogy többé nem hiszek neked..
~Ott ült mellettem, olyan közel, hogy akár megérinthetném, és mégis olyan távol, mintha csak a képzeletemben élne..
~Múlton rágódni? Nem fogok!.Változtatni? Nem tudok!..Tettem, amit tettem, nem bánom!..Vannak és lesznek hibáim,melyekből tanulok!..Ki mit mondd,nem érdekel!!!..Vannak irigyek, ellenségek,barátok..viszont életem csak egy van, úgy élem, ahogy jó nekem..
~Megijeszt a tudat, hogy az a fiú, aki, esküszöm, különleges volt!- pontosan ugyanolyanná vált, mint a többi..
~Mindenki életében van néhány ember, aki miatt egy kicsit hangosabban nevetünk, aki miatt többet mosolygunk, és aki miatt egyszerűen csak jobban érezzük magunkat.
~Szerelemmel múlik az idő, idővel a szerelem. Úgy látszik, tényleg igaz, nekem is ez lett a végzetem. Én nem akartam, hogy ez legyen, kérlek, ne haragudj érte, Az érzéseim irányítani nem tudom, a szívem lépett félre.
~A csillagok sem tudnak sötétség nélkül ragyogni
~De tudom, hogy van napsütés az eső mögött, tudom, hogy van boldogság a kínon túl..
~Mostanában a legtöbbször úgy érzem, már nem hiányzol és sikerül felejtenem. De néha… néha még mindig ölni tudnék csak azért, hogy veled lehessek.
~Csendben csinálom majd. Olyan csendben sétálok ki az életedből, hogy ne halld a szuszogásom, ne sejtsd a távolodásom..Csak az űrt érezd. Az űrt, amit előbb te keltettél bennem, s most majd én hagyom itt magam után.
~Minden, ami igazán van... az a most.
~Láttál már tiszta szívből nevetni? Na és sírni, zokogni? Hülyeséget csinálni, és valamit nagyon megbánni? Dühöngeni, ordítani vagy csendben egy könyvet olvasni? Erősnek mutatkozni, vagy összetörni? Hallottad, már ahogy elmesélem az életem, és érezted, hogy levettem az álarcom? Ha nem, akkor nem ítélhetsz el, hiszen nem ismersz!
~Az emberek azt mondták, megváltoztam. Nos, az igazság az, hogy felnőttem. Már nem hagyom, hogy ide-oda lökdössenek. Megtanultam, hogy nem lehetek mindig boldog. Egyszerűen csak elfogadtam a valóságot.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
+(1).jpg)
.jpg)
+(1).jpg)
.jpg)
+(1).jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
